Másnap reggel izgatottam keltem fel. Gyorsan bekaptam valamit, megittam a kávém és már indultam is. Minho mosolyogva fogadott.
- Kezdhetünk?
- Igen! Készen állok uram! - vágtam magam haptákba, majd mindkettőnkből kitört a nevetés. A következő napok rengeteg munkával, de nagyszerű hangulatban teltek. Mikor Minhonak fotózása volt, segítettem neki amiben kellett, szabadidejében pedig mindig magyarázott valamit a fényképezéssel kapcsolatosan. Egyre jobban élveztem a dolgot és kezdtem mindenkivel összebarátkozni a fotóstúdióban. A napok csak úgy repültek. De egy idő után kezdtem magányosnak érezni magam. Siwonékkal a fotózás óta nem találkoztam, a régi barátaim pedig már nem vettek tudomást rólam. Nem tetszett nekik, hogy megváltoztam, hogy már nem iszom annyit, nem bulizok hajnalig.
Ez nap is úgy telt akár a többi, épp indultam volna haza mikor Minho utánam szólt.
- Zsike várj egy percet, valamit mondani akarok.
- Igen? - fordultam meg.
- Van egy jó hírem - jött oda hozzám - holnap megint fotózhatod a fiúkat, ezúttal Hyukieval kiegészülve.
- Wow de jó! Olyan rég láttam már őket!
- Igen mostanság elég elfoglaltak voltak.
- Remélem hamarosan lesz egy kis szabadidejük - reménykedtem.
- Biztosan Zsike. - mosolygott rám Minho.
- Akkor én megyek is. Szia.
- Szia.
Szökdécselve mentem hazáig. Holnap újra láthatom Siwont.
Másnap reggel mosolyogva készülődtem, annyi idő után végre újra találkozhatok vele. Rekordsebességgel értem be aznap a stúdióba. Lelkesedésem kissé lelohadt mikor kiderült, hogy a fiúk még nem érkeztek meg, de nem volt idő búslakodni, Minho rögtön munkába fogott. Előkészítettünk mindent a fotózáshoz, a fiúknak épphogy csak be kell állniuk a díszlet elé és már kezdhetünk is. Elégedetten szemléltem végig munkánkon, mikor kisebb hangzavarra lett figyelmes, majd egy ismerős, mély hang szólalt meg mögöttem.
- Minho! Szia! De rég láttalak! – suhant el mellettem a hang tulajdonosa, hatalmas ölelésben részesítve a fotóst!
- Szió Siwon! Jó téged újra látni! Jól nézel ki!
- Igyekeztem is top formába kerülni a mai napra! De te sem panaszkodhatsz ám!
- És hol a másik kettő?
- Itt kell valahol lenniük nekik is – tekingetett Siwon az ajtó felé. Egyszerre csak rám tévedt tekintete.
- Nicsak kit látnak szemeim! – húzódott széles mosolyra szája, miközben odalépett hozzám – Mi újság Zsike? Hogy vagy?
- Nagyszerűen köszönöm! És te? Sok munkátok van mostanság?
- Munkából mindig akad bőven! – nevetett el magát – nemsokára nekikezdek egy új dorama forgatásának. És neked, hogy megy a fotózás?
- Nagyon élvezem! Igyekszem a lehető legjobbat kihozni magamból!
- Nagyon tehetséges a kislány, erről nemsokára magad is meggyőződhetsz Siwon – kacsintott rám Minho. Éreztem ahogy kezdek vörösödni, de szerencsémre ekkor megjelent Hae és Hyukie.
- Sziasztok fiúk! – üdvözöltem őket barátságosan.
- Szia Zsike! – ölelt meg Hae. Hyukie füttyentett egyet én meg éreztem, hogy arcom ismét vörösbe borul.
- Rég találkoztunk. Hogy vagy? Jól megy a fotózás?
- Jól köszönöm. Úgy érzem igen. Nagyon igyekszem! Ma én foglak fotózni benneteket!
- Én már nem is fogok ezentúl mással dolgozni csak veled – mosolygott elégedetten Hae, Hyukie pedig magában kuncogott.
- Hukie, Hae, Siwon gyertek légyszíves az öltözőbe! – kiáltott egy asszisztens az ajtóból.
- Máris! – hangzott szinte egyszerre a válasz.
- Akkor nemsokára! – intett mosolyogva Hae.
- Már alig várom! – csatlakozott hozzá Hyukie.
- Ügyes legyél ! – paskolta meg a fejem Siwon.
A fiúk eltűntek az öltözőben, én pedig még egyszer ellenőriztem, hogy megvan-e minden szükséges felszerelés. Elsőnek Siwon jött, de meglepődve vettem észre, hogy nincs egyedül. Egy magas, barna hajú, hihetetlenül karcsú lánnyal az oldalán lépett be a terembe. Siwon jókedvűen beszélgetett a lánnyal, valamit vicces dolgot mesélhetett neki, mert a lány többször is felnevetett édesen csilingelő hangján. Éreztem ahogy megmerevednek az ujjaim, félő volt, hogy a kamera rögtön kiesik a kezemből. Mellkasomban iszonyatos szorítást éreztem és minden erőmre szükségem volt, hogy visszatartsam kibuggyanni készülő könnyeim.
- Zsike készen állsz? – kérdezte Minho.
- Igen – préseltem ki magamból. Koncentrálj Zsike, figyelmeztettem magam, te most a fotós vagy, a feladatodra koncentrálj. Azok ott ketten csak két modell, semmi több. Nekikezdtem a munkának, de az átölelés képeknél a gyomrom mindig görcsbe rándult. Végre váltás volt, Siwonék elmentek átöltözni és megjöttek Hyukiék. Ők nem kaptak maguk mellé lányokat, hanem ketten pózoltak együtt. Mielőtt nekikezdtünk Hae biztató mosolyt küldött felém, ettől máris sokkal jobban éreztem magam. Miután készen voltunk a fiúk lejöttek megnézni a képeket.
- Nagyon jók lettek Zsike! – Hae megint csak dicsért, sőt mintha némi büszkeséget is véltem volna felfedezni tekintetében, ahogy rám nézett.
- Tényleg nagyon ügyes vagy! – dicsért meg Hyukie is.
Közben megjött Siwon is, most hármukról együtt készítettem egy sorozatot.
- Rendben, végeztünk! – kiáltotta el magát Minho, miután leellenőrizte az utolsó képet is.
- Köszönjük a munkát! – hajoltak meg a fiúk majd elmentek átöltözni.
Úgy döntöttem megvárom őket, hátha nem kell rohanniuk és lesz egy kis időnk még beszélgetni, addig is segítettem Minhonak elpakolni.
Hae lett kész elsőnek. Még este 9-kor is olyan sziporkázóan tudott mosolyogni, hogy az embernek elillant minden fáradtsága, ha ránézett.
- Zsike... - kezdte, láthatóan kissé zavarban volt.
- Igen Hae?
- Szóval én arra gondoltam, hogy esetleg nem-e lenne kedved egyszer együtt vacsorázni velem? – kérdezte egyik lábáról a másikra állva, miközben enyhe pír öntötte el arcát.
- Te most randira hívsz? – kérdeztem csodálkozva.
- Iigen.
- Hae én nagyon kedvellek, de... – ám ebben a pillanatban megjelent Siwon azzal a magas, csinos lánnyal az oldalán. Olyan elmélyülten beszélgettek egymással, mintha rajtuk kívül nem lenne senki ezen a világon. Éreztem amint elönt a harag és a bánat keveréke. Tudod kinek kellesz Choi Siwon, megleszek én nélküled is! – rendben Hae, szívesen elmegyek veled vacsorázni.
- Ez nagyszerű, nagyon örülök neki! Add meg a számod és egyik nap felhívlak.
Kikerestem a telómból a számom és megadtam Haenak, közben Hyukie is befutott.
- Miről maradtam le? – érdeklődött kíváncsian.
- Semmiről. – mosolygott vidáman Hae.
Siwon közben elbúcsúzott a magas, karcsú lánytól és odajött hozzánk.
- Nincs kedvetek valahova beülni egy kicsit?
- Felőlem mehetünk! – bólintott Hyukie.
- Jól jönne egy kis lazítás, az utóbbi hetek hajtása után! – csatlakozott a többiekhez Hae is.
- És te Zsike – fordult felém Siwon – van kedved velünk jönni?
- Szívesen.
- Remek! Csapta össze a kezét Siwon - akkor indulhatunk!
Elbúcsúztam Minhotól, majd elindultunk ki a parkolóba. Hae udvariasan kinyitotta nekem a kocsi ajtaját és megdobott azzal a szívdöglesztő mosolyával. Ahogy Siwon autóján suhantunk valami szórakozóhely felé, végig azon gondolkodtam vajon tényleg jó ötlet volt-e igent mondanom Haenak.
