3. fejezet - Egy csodálatos este

Siwon elnevette magát.
- Hogy vagy? Mi újság veled?
- Kevesebbet iszom - csúszott ki hirtelen a számon. Hát ez csodálatos volt Zsike, csak így tovább, még valamit nem akarsz az orrára kötni?
- Ezt örömmel hallom. Gyere bemutatlak a többieknek.
Követtem az asztalukhoz, ahol ott ült a másik két srác.
- Fiúk, ő itt Zsike. Zsike, ők pedig Donghae és Eunyhuk, de gondolom nem kell őket bemutatnom.
- Örülök, hogy megismerhetlek Zsike - állt fel Donghae és kezet nyújtott. Majd ugyanígy tett Eunhyuk is.
- Részemről a szerencse - mosolyogtam a két srácra zavartan.
- Gyere ülj le - invitált Donghae, helyet csinálva maga mellett a bőrkanapén.
- Kérsz valamit inni? - kérdezte Eunhyuk.
- Igen, köszönöm.
- Hé ő az én vendégem! - színlelt felháborodást Siwon.
- Már nem! - dugta ki a nyelvét oldalt Eunhyuk, majd felém fordult - Mit iszol?
- Ööö - láttam szemem sarkából, ahogy Siwon egy kissé dühöng még majd elmosolyodik - Ti mit isztok?
- Bort.
- Az nekem is jó lesz.
- Máris hozom.
- Mit csinálsz Zsike? Tanulsz még? - érdeklődött Hae.
- Nem.
- Akkor dolgozol?
- Azt se. Én...
- Most épp keresi önmagát. - segített ki Siwon. Hálásan rámosolyogtam, mire ő rám kacsintott.
- Hát az nem könnyű dolog, de biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb megleled a saját utad.
Van egy olyan érzésem, hogy inkább utóbb, már ha egyáltalán meglelem, de ezt nem akartam rögtön az orrára kötni. Időközben Eunhyuk megérkezett az italokkal.
- Köszönöm. - vettem el a felém nyújtott poharat.
- Szívesen. Lemaradtam valamiről? - huppant le Donghae mellé.
- Semmi fontosról Hyukie - nevetett Donghae.
- Mióta élsz Koreában Zsike, vagy már itt születtél? - kérdezte Eunhyuk.
- Nem, Magyarországon születtem. Ez egy kis ország Közép-Európában. 3 éves voltam mikor a szüleimmel Koreába költöztünk.
- Nem lehetett egyszerű egy teljesen idegen országba kerülni ilyen kis korban.
- Nem volt vészes. Apukámtól sok mindent hallottam már azelőtt is Koreáról.
- Édesapád nagy rajongója lehet az országunknak.
- Édesapám koreai. - nevettem el magam.
- Koreai? - döbbentek le mind a hárman.
- Ne haragudj - eszmélt fel elsőnek Donghae - csak egyáltalán nem látszol koreainak.
- Tudom. Ezen mindig mindenki csodálkozik. Teljesen úgy nézek ki mint egy európai.
- Hát igen. És mit csinálsz a szabadidődben? - próbálta terelni a témát Eunhyuk.
- Mit is? Zenét hallgatok, bulizok, néha fotózom.
- Fotózol? - csillant fel Donghae szeme.
- Csak a barátaimat, meg néha a kertet vagy a környéket, semmi komoly. - legyintettem zavartan.
- Jaj ne faggassátok már ennyire - mordult rájuk Siwon. 
- Nem is csináltunk semmi rosszat - durcáskodott Eunhyuk.
- Semmi gond. - mosolyogtam rájuk.
- Jössz táncolni? - fordult felém hirtelen Siwon.
- Persze.
Siwon a kezét nyújtotta és a táncparkettre vezetett.
(Ami a tánc alatt megy zene https://www.youtube.com/watch?v=RFS5N_yAGTo)
Mialatt táncoltunk Siwon végig engem nézett és mosolygott. De ez bizonyára csak egy kedves, baráti mosoly hűtöttem le magam gyorsan. Már az is kész csoda, hogy egy ilyen magamfajta átlagos lánnyal egyáltalán szóba állt, hisz nálam ezerszer csinosabb és érdekesebb lányokat is megkaphatna egyetlen csettintéssel. Azt viszont megállapítottam, hogy valóban remek táncos. Nem csak a begyakorolt koreográfiák terén, hanem a hétköznapi táncokban is észveszejtően jól bánik a testével. Oldalt pillantottam, Donghae és Eunyhuk továbbra is a kanapén ültek és elmélyülten beszélgettek egymással. Miután végett ért a szám elindultam vissza a fiúkhoz, azt hittem csak ennyi volt, de Siwon elkapta a karom.
- Még egy számot?
Bólintottam. Végül lett abból még 5-6 szám is. Aztán egy lassú számot tett fel a DJ (https://www.youtube.com/watch?v=ZGoWtY_h4xo). Kissé zavarba jöttem, de Siwon hozzám lépett, átkarolta a derekam és magához húzott. Karjaimat összekulcsoltam a nyaka körül, fejemet a mellkasán pihentettem. Belélegeztem bőre bódító illatát. Testének közelségétől olyan hevesen vert a szívem, hogy féltem ő is meghallja. Kizártam a külvilágot, nem volt más csak ő meg én. Azt kívántam bárcsak örökké tartana ez a pillanat. De sajnos vége szakadt. Siwon megköszönte a táncot aztán visszamentünk a többiekhez. Későre járt már és a fiúknak másnap korán kellett kelniük, így elindultunk haza. A fiúk felajánlották, hogy hazavisznek. Mikor megérkeztünk elköszöntem tőlük, de Siwon ragaszkodott, hogy elkísér a bejáratig.
- Jó éjt fiúk és köszönöm mégegyszer, hogy hazahoztatok.
- Szívesen máskor is Zsike. - mosolygott rám Hae, aki aznap a sofőr volt. 
- Jó éjt neked is! Remélem még találkozunk - integetett Hyukie.
- Egy perc és jövök - szólt oda a fiúknak Siwon.
Felmentünk a lépcsőkön és megálltunk a bejárati ajtó előtt. Néhány perces keresés után megtaláltam a lakáskulcsomat is.
- Mondtam már, hogy kéne venned egy másik táskát, vagy kevesebb cuccot magaddal hordani - mondta Siwon, de láttam rajta, hogy csak húzni akarja az agyam.
- Én meg mondtam már, hogy minden egyes dolog a táskámban nagyon fontos. - játszottam a sértődöttet.
Siwon elnevette magát.
- Vigyázz magadra, rendben? - komolyodott el hirtelen.
- Iigen. És köszönöm ezt a szép estét, nagyon jól éreztem magam.
- Örülök neki. Akkor én megyek is.
- Rendben. Szép álmokat.
- Neked is.
Kinyitottam a bejárati ajtót és épp léptem volna be, amikor Siwon hangja ütötte meg a fülem.
- Jut eszembe majdnem elfelejtettem! Holnapután lesz egy fotózás. Nincs kedved eljönni megnézni?
Fotózás? Még sosem voltam fotózáson. Nagyon izgatott lettem.
- Persze, szívesen.
- Rendben, majd átküldöm a címet. Csak add meg a számod.
Bediktáltam neki a telefonszámom.
- Oké megvan. Megcsörgetlek és akkor meg lesz neked is az enyém. Kész is.
- Szám elmentve.
- Akkor holnapután! Jó éjt! - és már futott is le a lépcsőkön
- Neked is! - kiáltottam utána.
Integettem nekik még egyet, aztán megvártam míg elmennek az autóval.
Bementem, bezártam magam mögött az ajtót és a nappali kanapéjára vetettem magam. Olyan boldog voltam. Újra akar találkozni velem. Még ha ez nem is egy rendes randi, de akkor is, látni akar. Különben miért hívott volna el? Fejezd be, torkolltam le magam, ez nem jelent semmit, ne éld bele magad! Hirtelen felültem az ágyon. Mi van ha már túl késő? Mi van ha már beleszerettem? Nem, az nem lehet! Én nem lehetek szerelmes Choi Siwonba!