4. fejezet - A fotózás

A másnap céltalan semmittevéssel telt el. Egész nap csak lődörögtem és Siwon üzenetére vártam. Mobilom minden apró rezgésére ugrottam, ám lelkesedésem azon nyomban lelohadt, amint megláttam, hogy csupán valamelyik haverom az. Már késő este volt és még mindig semmi. Bánatos és ideges voltam egyszerre. Levágtam a telefonom a kanapéra és kicsattogtam a konyhába. Fagyi-fagyi keresgéltem a mélyhűtőben, az kell most nekem. Végül találtam egy nagy dobozzal. Vettem egy kanalat és úgy ahogy van nekiálltam a dobozból enni. Ugyan mivel is áltattam magam már rég el is felejtett. Miért is emlékezne egy ilyen lányra mint én. Mond miért csodálkozol Zsike, hisz megszokhattad már. Nem kellesz senkinek. De akkor miért van ez a torkomat fojtogató érzés? Bármennyire erős akartam maradni a lelkem mélyén tudtam rá a választ, mert végre valaki törődött velem. Eltoltam magamtól a fagyis tálat, ráborultam a konyhaasztalra és zokogni kezdtem, rövid időn belül már másodszorra. Telefonom ismét rezegni kezdett, biztos megint valamelyik haverom az. Miért nem értik már meg, hogy hagyjanak békén. Valójában csupán azt nem értették mi történt velem. Hirtelen megváltoztam és fogalmuk sem volt miért. De úgy éreztem már nem lelem kedvem a céltalan iszogatásokban, a hajnalig tartó bulikban. Létezik, hogy ilyen hatással voltak rám? Hisz alig néhány percre találkoztunk csak. Vagy mindez egyedül Siwon érdeme?
- Aish! – kiáltottam fel hangosan – miért ilyen nehéz az élet?
Kimentem a mobilomhoz megnézni ki írt, de meglepődve vettem észre, hogy az üzenet Siwon-tól jött.
”Ne haragudj, hogy csak most írok, de rettentő hosszú napom volt. Hullafáradt vagyok. Holnap érted megyek délután 2-re. Vigyázz magadra! És légy jó kislány!”
Szám nyomban mosolyra húzodott és az előbbi rossz kedvemnek nyoma se volt. Hát mégse felejtett el. Ugráltam a nappali közepén akár egy kisgyerek. Aztán észbe kaptam és gyorsan visszaírtam neki, mielőtt még lefeküdne aludni.
”Semmi gond. Pihend jól ki magad! Álmodj szépeket! Holnap találkozunk!”
És álmodj rólam, írtam még hozzá gondolatban. Aznap éjjel alig tudtam aludni az izgalomtól. Egy igazi fotózáson fogok részt venni. Ráadásul nem is akárkivel. Végül szép lassan álomba ringattam magam. Másnap reggel a szokásosnál is korábban ébredtem, és alig bírtam kivárni a délután két órát. A nagy izgalomtól alig ment le néhány falat a torkomon. Pontban kettőkor dudaszó hallatszott. Kinéztem az ablakon és megláttam Siwon már jól ismert autóját. Felkaptam a táskám, bezártam az ajtót és kettesével szedtem a lépcsőket, hogy minél előbb leérjek. Kissé meglepődtem mikor a Siwon melletti ülésből egy fej bukkant elő az üdvözlésemre.
- Szia Zsike, jó újra látni.
- Szia Donghae, én is örülök neked.
- Donghae is részt vesz a fotózáson velem együtt – magyarázta Siwon – egy katalógus őszi kollekciójának fogunk modellt állni.
- Jól hangzik – bólintottam.
- Jó móka lesz! – nevetett rám Siwon – Na akkor indulhatunk?
- Ja, igen, persze. – ugrottam be gyorsan a kocsiba.
Körülbelül fél órányi autóút után megérkeztünk egy nagy épület elé. Siwon kitett minket Donghae-val a bejárat előtt aztán elment leparkolni. Megvártuk az ajtó előtt, majd együtt mentünk be. Már az előtér hatalmas volt. Fotósok jöttek mentek kezükben kamerákkal, modellek gyönyörűszép ruhákban, asszisztensek kellékekkel. Egy szóval nagy volt a nyüzsgés. Egy magas, jóképű férfi egyenes felénk tartott, amint odért hozzánk összeölelkezett Siwonnal. Láthatóan nagyon jóban voltak egymással. Aztán Donghae is kezet fogot a fickóval.
- Zsike, ő itt Jung Minho a fotósunk.
- Örülök, hogy megismerhetem Jung Minho-shi.
- Részemről a szerencse kisasszony.
- Mehetünk? – nézett Minho a fiúkra, azok bólintottak, mire megindultunk a terem hátulja felé, én mögöttük baktattam és próbáltam nem elsodródni a nagy tömegben. A három fiú jól elbeszélgetett miközben befordultunk egy folyosóra, aminek a jobb oldalán öltözök sorakoztak. Az utolsó kettő előtt megálltunk.
- A ruhák már bent vannak és máris mennek a sminkesek. Te pedig addig míg a fiúk elkészülnek velem jössz – fordult felém Minho.
Siwon és Donghae eltűnt a két ajtó mögött mi pedig beléptünk a folyosó végén lévő nagy terembe. Mint kiderült ez volt a műterem. Elől egy hatalmas fehér háttér volt, mellette nagy lámpák és hatalmas ernyőszerű valamik. Hátrébb állványok álltak és különböző fényképezőgépek egy asztalra letéve. Minho elkezdett magyarázni, mint kiderült a nagy lámpák vakuk, a hatalmas ernyőszerű valamit meg fényelterelők. Megmutatta mi hogyan működik, nagyon kedves és barátságos volt. Aztán megjött elsőként Donghae így Minho vele kezdte a fotózást. Csak ámultam és bámultam azon ahogy dolgozott. Közben adta az utasításokat mikor, hogy állítsák a fényeket, Donghae-t meg folyamatosan instruálta milyen pózokat vegyen fel. Időközben megjött Siwon is. Őszintén szólva észre se vettem, annyira belefeledkeztem az elém táruló látványba. Donghae végzett, ment átöltözni és most Siwon következett. Mindkét fiún látszott már milyen rutinosak.
- Kipróbálod? – fordult felém hirtelen Minho.
- Szabad? – csodálkoztam.
- Persze, gyere!
Odaadta a gépet én pedig igyekeztem visszaemlékezni arra, amit pár perccel ezelőtt magyarázott nekem. Csináltam két-három képet, majd Minho kérte, hogy mutassam meg.
- Egész jók! Csinálj még néhányat. Csak bátran! – mosolygott biztatóan rám.
Pózt kellett cseréltetnem Siwon-nal, de így meg túl erősek voltak a fények.
- Egy kissé kevesebb fényt kérnék – intettem az asszisztensnek – Siwon fordítsd a fejed még egy kicsit jobbra!
Szinte észre se vettem mit csinálok, teljesen úgy viselkedtem mintha én lennék a fotós. Amikor rádöbbentem, gyorsan elnézést kértem.
- Sajnálom, azt hiszem kissé túl messzire mentem – kértem bocsánatot Minho-tól és az asszisztensektől. 
- Dehogyis. Nagyon jól csináltad! – dicsért meg  Minho – Mutasd csak a képeket!
Végig kattintgatta őket, miközben én feszülten vártam az ítéletemre.
- Te Zsike ezek nagyon jók!
Közben Siwon is odajött és együtt nézték tovább a képeket.
- Nagyon tehetséges a barátnőd! – fordult Siwon-hoz, majd rám nézett – mond csak Zsike nincs kedved beállni hozzám asszisztensnek?
- Mi? Hogy én? – hebegtem a döbbenettől.
- Igen te – nevetett Minho – szerintem nagyon tehetséges vagy. Persze szigorúan foglak fogni. Meghatározott munkarend, pontos érkezés, nincs nyafogás ha tovább kell maradni, ha már baromi fáradt vagy, de cserébe megtanítalak a fotózás minden csínjára-bínjára. Na mit szólsz hozzá? Benne vagy? 
- Naná! Akarom mondani igen!
- Remek, akkor ezt meg is beszéltük. Siwon siess öltözz át! A következő sorozatban közös képek lesznek. Azokat is te fogod csinálni! - villantotta rám tekintetét.
- Rrrendben.
Kicsit izgultam, de nem volt időm sokat gondolkodni, Siwon és Donghae már meg is érkeztek. Amint kezembe kaptam a fényképezőgépet mintha valami megváltozott volna. Hirtelen megnyugodtam és csak a feladatomra koncentráltam. Nagyon jó érzés volt. Másrészt mindenki azt csinálta, amit én mondtam, senki se kezelt gyerekként vagy valami újoncként. Ezek a képek is nagyon jók lettek. A fiúk elmentek, hogy felvegyék az utcai ruhájukat én addig Minho-val megbeszéltem a továbbiakat. Holnap reggel 9-re kell jönnöm. Felírtam a pontos címet, hogy otthon utána tudjak nézni, hogyan tudok eljutni ide tömegközlekedéssel. Hazafelé a fiúk kitalálták mi lenne, ha beugranánk valahova enni valamit. Megálltunk az egyik útszéli étkezdében és jól bevacsoráztunk.
- Mond csak Zsike, tudsz valamilyen magyar ételt készíteni? - kérdezte Donghae evés közben.
- Nem igazán. Anyu nem nagyon főzött, amíg kicsi voltam volt szakácsunk, de mióta elváltak a szüleim, anyu nagyrészt nincs ugye itthon, én meg a koreai ételek elkészítését tanultam meg.
- Értem - úgy tűnt Donghae kissé csalódott.
- De egy süteményt tudok, anyu csinált néha kiskoromban én meg eltanultam tőle.
- Egyszer majd sütsz nekünk?
- Persze, szívesen.
Donghae új mosolygott mint egy kisgyerek, akinek most ígérték meg, hogy elviszik Disneylandbe. Most már értettem miért mondják rá, hogy örök gyerek.
Vacsora után a fiúk hazavittek. Gyorsan lezuhanyoztam, aztán le is feküdtem. Holnap korán kell kelnem, nem aludhatok délig mint máskor. De régóta most először úgy éreztem, van miért felkelnem.

(A képek, amiket Zsike csinált :P
http://www.anagonzales.com/2012/08/bench-siwon-and-donghae-in-manila.html
http://bidakapamilya.blogspot.hu/2012/06/photos-super-juniors-siwon-and-donghae.html )